A racionalitás nem mindig találta meg a számítását az életemben, a temperamentumomból adódóan  a latinos szenvedély azonban többnyire igen...:)Tudniillik engem szerencsémre vagy szerencsétlenségemre világéletemben elsősorban az emóciók mozgattak. Nem történt ez máshogy akkor sem, amikor az elmúlt hetek egyikében betöltöttem a 32. életévemet, amely tény József Attilához hasonlóan engem is hosszas és alapos gondolkozásra késztetett...

Pár hete szereztem meg  politikai kommunikációs elemzői diplomámat a Századvég Politikai Akadémián, amely immáron a harmadik egyetemi szintű végzettségem. Közel tíz évet töltöttem el során magyar és külföldi vállalatoknál, dolgoztam a verseny-és a közszférában egyaránt. Egyetlen dolgot nem próbáltam még: ezeddig nem volt olyan szerencsém,hogy az évek alatt megszerzett tudásomat olyan területen kamatoztassam, amely egyben a hobbim is.

Kislánykorom óta jelen van ugyanis az életemben a kreativitás: 6-7 éves koromtól gyöngyöt fűztem, Nagymamámtól varrni és hímezni, Édesanyámtól pedig kötni és horgolni is megtanultam. Kiskamasz koromtól fogva olasz és magyar divatlapokat bújtam:ekkoriban elsősorban ugyanis divattervezői ambíciókat dédelgettem.

De mindemellett az iskolában elsősorban a humán tárgyakból értem el kiemelkedő sikereket, így amikor a pályaválasztásra került a sor és országos 2. helyezést értem el egy tanulmányi versenyből magyarból és kommunikációból, ezáltal mentesültem az egyetemi felvételi vizsga alól, nem volt kérdés, milyen területen indulok útnak. Pedig lehetett volna, mert az iparművészeti egyetem gondolata a mai napig nem hagyott nyugodni.

Az elmúlt évek során feszített tempóban hajtottam a mókuskerékben, a politika területére tévedve, azonban az ízléses, szép tárgyak, az egyedi és megismételhetetlen ajándékok, a harmonikus színek és otthonok iránti szenvedélyes szeretem az évek során nemhogy elmúlt, hanem csak tovább erősödött.

A gondolat, hogy mindent magam mögött hagyva ezzel egyszer mégis hivatásszerűen foglalkozzam, tehát hosszú-hosszú évekig aludta lelkem legmélyebb zugában a Csipkerózsika-álmát. Aztán idén e jeles születésnap felé közeledvén a mélyre ásott, elfojtott vágy egyszer csak vulkánként tört ki belőlem és itt vagyok:)Fogadjátok hát sok szeretettel ezt a kis vállalkozást, ahol a rám annyira jellemző szenvedéllyel és temperamentummal próbálom elérni, hogy illatos, lila csodanövényünket, a levendulát - általam készített bájos, tetszetős csomagolásba öltöztetve, csinos kis illatpárnákká, kozmetikumokká és lakberendezési tárgyakká formálva örökre szívetekbe zárjátok. Kísérletet teszek arra is, hogy megmutassam, hogy az illatpárnán túl még mennyi változatos formában díszítheti és illatosíthatja otthonunkat Tihany aranya. Elkalandozunk majd a levendula hazai történetében, áldjuk gyógyhatását, készítünk majd belőle közösen kozmetikumokat és illatpárnákat, az általam készített,kézműves termékeket pedig meg is lehet majd vásárolni.